6. Fejezet

Szép, csendes nap virrad. Már majdnem véget ért az első óra amikor a nap sugarai megsimogatták Sousuke arcát és erre ébredt fel mivel ébresztője nem ébresztette fel.

Kapkodva szedte össze cuccait, majd egyenest az iskolába rohant. Majd kiköpte tüdejét annyira sietett. Afolyosón össze futott Sasame-val akinél egy pohár üdítő volt, de Sousuke későn vette észre a lányt és neki ment, mire a lány kezéből kiesett a pohár és sikeresen leöntötte a fiút. Mindketten egy lépést tettek hátra, majd értetlenül néztek egymásra, és elkezdtek nevetni az eseten. A nevetés hallatára Aidou lépett ki a teremből.

- Hát ti, mit csináltok?- mondta, és kérdően Sousuke-ra nézett.

- Semmit.- válaszolt Sasame.

- Aha, persze. Akkor min nevettek?- nézett mérgesen Sousuke-ra.

- Semmi, csak véletlenül nekimentem Sasame-nak.

- Igen...véletlenül...Sousuke megfordult, hogy tovább menjen de ekkor Sasame megfogta hátul a polóját és vissza rántotta a fiút.
- Így nem mehetsz el!- mondta, és bement a terembe, egy Nyan-cat-es pólót vett ki a táskájából és oda nyújtotta a fiúnak. Sousuke csak nézett értetlenül mig mellette Aidou megszakadt a röhögésben.
- Köszönöm!- nyögte ki és sarkon fordult.
Sousuke a fiú mosdóba ment, úgy vélte, hogy még sem járhat ilyen átázott pólóban ezért felvette a Sasame álltal hugott felsőt ami csodák csodájákra elég nagy volt ahoz, hogy beleférjen.
Amikor éppen a mosdóból lépett ki Nobuko-val találta magát szemben.
- Látom jobban vagy.- mondta a fiú.
- Jah.- válaszolta a lány.- Hallottam össze haverkodtál apámmal...
- Hát, miután elájultál behívott a házatokba és ott váltottunk egy-két szót...- válaszolta a fiú elgondolkozva.
- Talán jobb lett volna ha megöl...
- Miért is?- vonta kérdőre a lányt.
- Mert csak!- válaszolta a lány enyhén felemelt hanggal.

- Nem értem, hogy most mi a problémád.
- Semmi! Mindegy is!- mondta a lány majd megfordult, ekkor látta, hogy Rei állt közvetlen mögötte. Nobuko csak megcsóválta a fejét majd balkezével arrébb lökte a fiút az útból és elment a lépcsők irányába.
- Ennek mi baja?- kérdezte Rei Sousuke-t.
- Ha én azt tudnám...- válaszolt a fiú.
- Hallottam az előbbi beszélgetést. Még is mi történt köztettek?
- Csak annyi, hogy haza kisértem, majd elájult és az apja behívott a házukba és beszélgettünk ennyi!
- Ohh. Értem...- mondta Rei és fogta belökte Sousuke-t a mosdóba és rá zárta az ajtót szemrebbenés nélkül. Sousuke minden erejével azon volt, hogy kitörjön de mint a szertár ajtóval ezzel sem boldogult.
nem telt sok idő és Sousuke dörömbölését Hikaru hallotta meg aki kiengedte a fiút.
- Miért van olyan érzésem, hogy mintha már láttalak volna ilyen helyzetben?- mondta nevetve a lány.
- Nincs most erre időm!- vágta rá a fiú, és elrohent az osztályterem irányába, hogy megkeresse Rei-t.
Meg is találta a teremben ült és éppen Aidou-val beszélt.
- Gyere ki egy kicsit!- szólította fel Reit.
- Ki? Én?- azzal Rei felállt és kiment a teremből.
A folyosón nagy volt a csend sehol egy lélek. a csendet az zavarta meg, hogy Sousuke behúzott Rei-nek egyet, mire a megütött fiú megfogta Sousuke pólóját és éppen a földre akarta teríteni mikor hirtelen megjelent nobuko a nagy semmiből és megfogta Rei kezét, azt amelyik a fiút tartotta fogságban, majd nyugott hangjánn így szólt:
- Elég legyen.
Ekkor Rei elengedte Sousuke felsőjét majd bement a terembe.
- ez mi akart lenni?!- kérdezte Nobuko a fiút.
- Semmi?- válaszolta a fiú.
- A semmi miatt kellett megütnöd?- emelte fel a hangját a lány és barna szemeivel Sousuke szemeibe bámult. A fiú csak állt és nem mondott semmit a lánynak.Nobuko megunta a fiú válaszára való várakozást majd megfordult és bement a terembe, hogy megnézze Rei-t.
Sousuke fogta magát és lement az udvarra, mert látta, hogy nincs kint senki aki zavarhatná, és talán a friss levegőn rendbe tudja szedni a gondolatait. Ahogy ott ült  a percek lassan múltak el, mintha megállt volna körülötte az idő. Gondolataiban pedig azon volt, hogy kitalálja, hogy mi van Rei-vel és Nobu-val olyan furcsán viselkedtek vele. Sousuke feje már megfájdult az értelmetlen gondolatoktól majd hátra dölt és inkább a felette elsuhanó felhöket nézte.
Egyszer csak azon kapta magát, hogy Sasame lefeküdt mellé a földre és elkezdtek beszélgetni:
- Hali!- köszönt a lány.
- Szia! Na mi van?- kérdezte a fiú.
- Semmi különös, de én akartam kérdezni ezt tőled!
Sousuke mosolygott majd igy szólt:
- Itt sincs, csak olyan kényelmez ezen a betonon heverészni.
- Szerintem nem is olyan kényelmes.- mondta a lány és felült. ezt látván Sousuke is feltápászkodott a főldröl.
- Kinek mi a kényelmes...- mondta.
Ekkor ajtó csapódást hallottak, majd a kijáratfelé néztek, látták, hogy Aidou tart feléjük.
- Miért kellett megütni Rei-t?- kérdezte dühösen de Sousuke nem felelt.
- És mégis mit keresel itt a csajommal?
- Én jöttem ki hozzá!- próbálta védeni Sasame a fiút.
- Miért jöttél ki hozzá? Megakarsz csalni?- kérdezte mérgesen Aidou.
- Dehogy akarlak!- vágta rá a lány.
- Akkor meg miért vagy vele? És miért adtad oda neki a pólód?- ekkor Aidou megfordult és elment. Sasame pedig futott utána, amikor az ajtóhoz értek össze futottak Hikaru-val és Nobuko-val de nem foglalkoztak velük.
A két lány sousuke-hez rohant.
- Ezért kellett ki rángatnod?- vonta kérdőre Nobu Hikaru-t.
- Azt hittem nagyobb balhé lesz!- válaszolt Hikaru.
Nobuko mérgesen tekergette a fejét.
- Gyere menjünk vissza Rei-hez!- mondta Hikaru.
- Nem megyek! De ha te akarsz menjél csak!- vágta rá Nobuko.
- Oké, akkor kettesben hagylak titeket na csá!- és nevetve elment.
Nobuko leült Sousuke mellé a földre. A fiú csak maga elé bámult, Nobu nem értette, hogy most mit kéne neki tennie, hogy jobb színben lássa a fiút. Egy darabig csak ült mellette de a fiú nem szólt hozzá, majd a lány megunta a várakozást és elkezdte lökdösni a fiút. Ezt már Sousuke sem bírta szótlanul hagyni. Megfogta a lánynak azt a kezét amelyikkel lökdöste és megrántotta magafelé, a lány sikeresen megfejelte a fiú vállát ami a fiúnak jobban fájt mint neki.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva Sousuke- Megfeledkeztem a kezedről...
- Nincs semmibaj.- mondta mosolyogva a lány.- Különbönben is az a másik kezem.
- Akkor örülök, hogy nem okoztam fájdalmat.
- Ugyan már, ez semmi! De hamár vége van a tanításnak, és hamár apám meghívott elkísérlek a táborba.
Mit szólsz?- nézett a fiúra érdeklödően.
- Rendben!- ekkor Sousuke felállt.- Indulhatunk!

Sziasztok!! :) Meghoztuk a az 5. fejezetet.

5.Fejezet

Sousuke hazaért , meg ebédelt majd már élet kedvét elvesztve le dőlt az ágyára. Eleinte nem tudott aludni a fejében forgó gondolatok miatt , majd egyszer csak el nyomta az álom. Arra ébredt , hogy veszekedést hallott a konyhából. Felkelt és az ajtóhoz lopakodott, hogy jobban hallja a kinti veszekedést. Hallotta hogy az anyja és az apja veszekednek : -Át kell íratni Sousuke-t egy másik iskolába! -Nincs rá szükség! -De ott sokkal többre vinné! Ekkor a fiú ki lépett a szobából és a szüleire nézett. Szüleinek elállt a szava amikor meglátták Sousuke-t. Megdermedt a levegő , majd a halálos csendet Sousuke apja törte meg : -Joga van tudni. -fordult az apja az anyjához. Édesanyja nagy levegőt vett és elkezdte : -Úgy gondolom , hogy át kéne íratni téged egy másik iskolába , de apád ellenzi. Sousuke csalódott arccal állt szülei előtt. -Látod mondtam , hogy nem fogja akarni. - teremtette le Sousuke apja a nőt. A fiú pedig lassan az ajtó felé araszolt míg a szülei le voltak foglalva. Majd így szólt : -Nekem nincs is beleszólásom?! - és bevágta maga mögött az ajtót. Dühtől telve ment le az utcára és el indult a nagy világba. Egyszer azon kapta magát , hogy a folyóparton sétál. A folyó ma szokatlanul hömpölygött a medrében. A nap fénye mely a folyó habjain tükröződött vissza egy ismerős alakot világított meg. Nobuko ült a parton. Sousuke-nek nagy kő esett le a szívéről , hogy viszont láthatja a lányt. Majd leült mellé. - Szia! - köszönt neki. - Szia! - köszönt vissza a lány. - Mi a helyzet? - kérdezte. - Semmi. - vágta rá a lány aki csak előre bámult a nagy semmibe. - Miért nem voltál ma suliban? - kérdezte a lányt. - Semmi közöd hozzá! - mondta hidegen Nobuko. - Miért nem árulod el? - Mert! Vita lezárva! - emelte fel a hangját a lány. - Olyan távolságtartó vagy velem szemben. - mondta elgondolkozva Sousuke és gyengéden megütötte Nobuko vállát , ekkor érezte meg , hogy a lány pólója alatt egy kötés van. Nobu össze szorította a szemhéjait és a kezét a sérült vállára helyezte , ekkor látta meg a fiú , hogy mennyire fáj a lánynak az a kis ütés is. - M-mi a baj? - kérdezett rá félénken Sousuke. - Semmi! - válaszolt a lány - De látom , hogy valami nem stimmel. Mutasd a kezed! A lány nem válaszolt inkább a kezét a sebre szorította jelezve azt , hogy nem hagyja magát. Ezután lehajtotta fejét és a földet kezdte bámulni minek következtében fekete haja mind az arcára csúszott. Olyan volt mintha a lány szégyelte volna magát a fiú előtt. De Sousuke megfogta gyengéden a haját és a lány füle mögé hajtotta , ekkor látta , hogy a lány arcán egy könycsepp gurul végig. A fiú erre a látványra fogta magát és feltápászkodott és Nobuko elé állt , majd óvatosan megfogta a lány állát és felemelte a fejét . A lány csak bámult barna szemeivel , és nem értette , hogy mit jelent ez az egész Majd a fiú letörölte a lány arcáról a könnycseppet és ezután kezét nyújtotta felé. - Gyere! Haza kísérlek! - mondta nyugalmas mély hangján a fiú. A lány nem ellenkezett , megfogta Sousuke kezét és elindultak. A nap még megvilágította útjukat , ahogy épp Nobukoék háza felé igyekeztek. Amikor oda értek Nobuko apja éppen akkor szállt ki egy fekete sötétített ablakú kocsiból , és egyből kiszúrta a két fiatalt. - Azonnal menj el a lányom közeléből! - mondta mérgesen. - Mi van , süket vagy? Azt mondtam menj a közeléből! - De atyám! - próbált közbe szólni a lány. - Nincs semmi de! Takarodjon a házam közeléből! - kiáltott rá mérgesen a szekrény nagyságú ember , és a két fiatal felé kezdett lépegetni. Mikor már alig volt köztük öt lépés Nobuko a fiú elé állt aki teljesen le volt blokkolva. - Ne bántsd! Ezek voltak az utolsó szavak melyek el hagyták a lány száját mielőtt össze esett. Sousuke épp , hogy csak el tudta kapni a lányt. Nobuko apjának hirtelen minden ellenségeskedő gondolata elszállt , majd át vette a fiútól a lányt. - Gyere be! - mondta felszólítóan. Sousuke követte a férfit aki Nobukot cipelte be a házba. A nappaliba azt mondta a fiúnak , hogy itt várja meg míg ő felviszi a lányát a szobájába. Majd pár perccel később vissza jött. - Köszönöm hogy haza hoztad! - mondta immár barátságos hangon a büszke apa. - Igazán nincs mit uram - mondta tiszteletteljesen Sousuke. - De igen is van mit! - kiáltott fel. - Tudod a feleségem , Nobuko édesanyja már nincs köztünk és nekem már nincs másom mint a kis csillagvirágom. Sousuke megértően sütötte le a szemét. - Mond csak fiam , mit tehetek érted? Elég gondterheltnek tűnsz. - Nem , semmit uram. Ami azt illeti lassan haza kéne mennem mert várnak otthon. - Ohh , értem. Mond csak szereted a fegyvereket? - Igen uram. - mondta a fiú bizonytalanul. - Akkor amikor csak kedved szottyan gyere el a 72-es katonai kiképző táborba , és akkor megtudok mutatni egy párat. - Igazán köszönöm uram , ez megtisztelő. Most mennem kell , remélem Nobu jobban lesz. - Felfog épülni , ne izgulj! - mondta barátságosan az apa. - További szép estét! - köszönt el Sousuke. - Önnek is ! Azzal Sousuke becsukta maga mögött az ajtót és elindult a sötét éjszakában hazafelé immár elfeledkezve minden gondjáról. Mikor hazaért anyja zokogva ölelte át. - Bocsáss meg! De legközelebb ne ijessz rám ennyire. - mondta elfolytott hangon az anya. Sousuke csak állt , szótlanúl míg végül anyja elengedte. - Nem haragszom. - jelentette ki a fiú , majd elbúcsúzott anyjától és el ment lefeküdni.

Rei 

& 

Aidou

Sziasztok!!! Meghoztuk a 4.rész!!

4. FEJEZET

Másnap reggel virrad. Sousuke ki kelt nagy nehezen az ágyából,meg reggelizett és elindult útjára.
Be ment Rorenou atyához, hogy bocsánatot kérjen a tegnapi esetért, majd egy gyors ima után elindult az iskolába.
Mikor beérkezett már mindenki ott volt kivéve Nobuko. A fiú elkezdett aggódni, mert azt gondolta, hogy az ő hibája, hogy a lány nem ment be. Fogta mobilját és felhívta a lányt, hogy megbizonyosodjon a történtekről. De Nobuko mobilja ki volt kapcsolva.
Sousuke-t már nagyon idegesítette az a gondolat, hogy talán a lányt valami baj érte. Fogta és inkább elhessegette a gondolatait és inkább azt mondogatta magában, hogy  biztos minden rendben van és holnap viszont láthatja.
Miután vége lett a tanításnak Sousuke fogta és összepakolta a cuccait majd elindult volna hazafelé amikor az egyik terem ajtaján meglátott egy kiírást:"NE ZAVARJ!!! TILOS A BELÉPÉS!!!"
Zene szót hallott meg azt, hogy valaki énekel, de nem tudta hova tenni a hangot. Majd egyszer csak hallja:"Oké 10 perc szünet"
Egy pillanattal később pedig valaki éppen nyitotta az ajtót. Sousuke pedig rázuhant. Akkorát estek minketten, hogy az valami hihetetlen.
-Te hallgatóztál?!-kiáltott rá az igen csak meglepődött Sasame
Sousuke felkapta fejét erre a mondata és nagyot nézett.
-Leszálnál rólam?-kérdezte a már agyon nyomott fiú.
-De tudok!-vágott vissza Sousuke és az ajtó felé vette az irányt.
Mielőtt ki léphetett volna Hikaru rohant be a terembe, kezében egy újsággal.
-Ezt olvassátok!-mondta lihegve.
"Egy 16 év körüli lány bele fulladt a folyóba. Holtteste mellett csak egy fekete naplót találtak amelyben elmosódott az írás."
Sousuke agyán szörnyű gondolatok söpörtek végig.
-Akkor ti se tudtok semit Nobuko-ról?-csúszott ki a száján.
-Csak nem aggódsz érte?-tört ki nevetésben Rei.
-Ugyan már! Lehet, hogy fura egy lány, de annyi esze azérz van, hogy nem ugrik a folyóba!-mondta megnyugtatás képp Sasame.
-Különben is, csak egy füzetet szerettem volna elkérni tőle.-hazudta Sousuke hogy, elrejtse aggodalmát.
-Ugyan már valld be hogy, jártok! Nem szégyen-viccelődött Aidou, és átkarolta Sasame-t.
-Igen, valld be!-mondta nevetve Hikaru.
-Nincs mit be vallanom, mert nem szeretem!-vágott vissza Sousuke.-Én most megyek, mert úgy is próbálni szeretnétek!
Azzal Sousuke ki ment a teremből, hátra hagyva maga után mindent.
Miközben hazafele sétált bánati gondolatok forogtak a fejében:"Hol volt ma Nobuko? Mik ezek az érzések bennem?"
To be continned.....XD

Sziasztok!!! Meghoztuk az 3. részt hosszabb lett mint az ezelőtiek :-)))))
3. Fejezet

Sousuke hazaért. Első dolga az volt hogy, bevágódott az ágyba. De nem élvezhette sokáig a nyugalmas, békés csendet mert huga, Misa kirángatta az ágyból azzal a céllal, hogy írja meg helyette a háziját. Sousuke meg is írta neki mert tudta, hogy ha nem teszi akkor egész délután őt fogja nyaggatni.
Ezek után megette ebédjét és leült a gép elé, hogy CS-zen, de anyja leszidta, hogy állandóan csak játszik.
Sousuke inkább elindult sétálni mert otthon már úgy érezte,hogy nem lesz nyugta. Útközben az iskolában át élt érzései  kavarodtak a fejében.

A folyó mentén sétálva meglátta Nobuko-t a füvön ülve. Mint mindig, könyvet tartott a kezében, de most valami más volt.....
Sousuke a hátamögé lopózott, hogy meglássa mit olvas. De a lány kiszurta, és becsukta a könyvet.
- Neled is szia! - mondta enyhén felháborodva.
Sousuke értetlenül és egyben meglepetten állt.
Majd nagy nehezen megszólalt:
- Hát, te mit csinálsz itt?
- Semmit! - válaszolt ridegen a lány.
A fiú fogta magát és leült mellé.
- Az jó! Csinálhatom veled?
Nebuko nem mondott semmit, csak nézett elmerengve a naplementébe.
A fiú egy pillantást vetett a könvre, hogy legalább a címét lássa, de nem volt szerencséje mert a lánynál a számára már igencsak ismert Földrajz könyv volt. Ekkor a lány váratlanul megszólalt:
- Szeretem nézni itt a naplementét, olyan nyugalmas, s ahogy a folyón megcsillan a sugarai... maga a tökéj.
A fiú nem értette, hogy miért mondja ezt neki a lány, de úgy gpndolta, hogy mindenképp kell valamit mondania.
- Én jobban szeretem este a csillagokat nézni, de a naplenték is szépek.
Ezek után nem is szóltak egymáshoz csak ültek és nézték a naplementét.
A nap márvmajdn lement, az idő egyre hüvösödött.
Nobuko felállt és elköszönt a fiútól. Sousuke utána szólt:
- Egyedül akarsz haza menni?
- Itt lakok nem messze. Mellesleg megtudom magam védeni. -mondta és egy kedves mosollyal elment.
Sousuke is elindult szépen lassan hazafelé....

                               NOBUKO

                                       &

                                HIKARU

Sziasztok!!! :) meghoztuk a a 2. részt!!!! :)  Jó olvasást! :)


2. FEJEZET

Megkezdődött az első óra, ami tesi volt. Nem tudom melyik volt az az okos ember aki kitalálta, hogy az első és az utolsó óra is tesi legyen.
Mivel a tanár jó kedvében volt ezért megengedte Sousuke-éknek, hogy kosarazzanak.
Miután vége lett az órának a tanár kiválasztotta Hikarut és Sousuke-t, hogy pakolják be a labdákat a szertárba. Éppen az utolsó 4 labdát vitték be amikor Rei és Aidou bazárták a szertár ajtaját. Sousuke nem repdesett az örömtől, hogy egy szertárba lett bezárva Hikaru-val, ezért elkezdte feszegetni az ajtót de hiába. Az ablakok is kicsik voltak ahoz, hogy kimásszanak.
Hikaru beletörödött és levett egy szivacs szőnyeget és ráfeküdt. Sousuke próbálta elterelni figyelmét a lányról és elkezdte felpakolni a labdákat. Hikaru felállt hogy segítsen a fiúnak, de ő előbb végzett és leült egy matracra. Mire észbe kapott volna a fiú HIkaru már leült mellé. Elkezdtel beszélgetni, sokat nevedtek így elég gyorsan eltelt az idő.
Mikor Nobuko és Rei kinyitották az ajtót immár az utolsó óra elején akkor ütötte meg. Hikaru Sousuke-t. Mire a srác meglökte a lányt, a matrac pedig megcsúszott és Sousuke ráesett a lányra.
Sousuke gyorsan felállt, hogy meg magyarázza a dolgot de látta, hogy nem lenne sok értelme, mert N_obuko ledermedten Rei pedig röhögve állt.
Mikor vége lett az órának Sousuke felöltözött és elindult haza fele.....

Sziasztok!! :) Meghoztuk az első fejezetet!! :) Bocsi, hogy rövid lett


1. FEJEZET

Egy átlagos napon indult ez a nap is, de melyik nap átlagos Sousuke életében?
Első útja reggelent mindig a templomba vezet Rorenou atyához akinél mindig meggyónja a bűneit. Sousuhe elmondja az imákat majd rá tért a bűneire:
- Nobuho-san bocsánatát kérem, hogy tegnap Rei hibájából meg érintettem a melleit.
Miután elhangzott ez a mondat Sousuhe szájából Rorensu atya kivágta a templonból. xd
Feltápászkodott a földről és elindult az iskolába ami álltalában csendes és nyugalmas, kivéve amikor ezekkel a srácokkal van:
Hikaru: A termetéhez képest igen nagy szívű lány.
Rei: Hát Hikarunál sokkal magasabb fiú aki elég csendes, de van amikor nem.
Nobuko: Egy valódi könyv moly aki kezében állandóan könyvek vannak.Enyhén zárkozott lány.
Aidon: Sasame-val jár. Sértődékeny fiú, aki nem szereti ha barátnőjét bántják vagy ha Sasame másik fiúval beszélget.
Sasame: Kedves lány ugyan akkor egy rock band énekese. Érdekes, hogy még soha senki nem látta feketében.
Belölük áll össze az a csapat akik közé Sousuke tartozik....