Szép, csendes nap virrad. Már majdnem véget ért az első óra amikor a nap sugarai megsimogatták Sousuke arcát és erre ébredt fel mivel ébresztője nem ébresztette fel.
Kapkodva szedte össze cuccait, majd egyenest az iskolába rohant. Majd kiköpte tüdejét annyira sietett. Afolyosón össze futott Sasame-val akinél egy pohár üdítő volt, de Sousuke későn vette észre a lányt és neki ment, mire a lány kezéből kiesett a pohár és sikeresen leöntötte a fiút. Mindketten egy lépést tettek hátra, majd értetlenül néztek egymásra, és elkezdtek nevetni az eseten. A nevetés hallatára Aidou lépett ki a teremből.
- Hát ti, mit csináltok?- mondta, és kérdően Sousuke-ra nézett.
- Semmit.- válaszolt Sasame.
- Aha, persze. Akkor min nevettek?- nézett mérgesen Sousuke-ra.
- Semmi, csak véletlenül nekimentem Sasame-nak.
- Igen...véletlenül...Sousuke megfordult, hogy tovább menjen de ekkor Sasame megfogta hátul a polóját és vissza rántotta a fiút.
- Így nem mehetsz el!- mondta, és bement a terembe, egy Nyan-cat-es pólót vett ki a táskájából és oda nyújtotta a fiúnak. Sousuke csak nézett értetlenül mig mellette Aidou megszakadt a röhögésben.
- Köszönöm!- nyögte ki és sarkon fordult.
Sousuke a fiú mosdóba ment, úgy vélte, hogy még sem járhat ilyen átázott pólóban ezért felvette a Sasame álltal hugott felsőt ami csodák csodájákra elég nagy volt ahoz, hogy beleférjen.
Amikor éppen a mosdóból lépett ki Nobuko-val találta magát szemben.
- Látom jobban vagy.- mondta a fiú.
- Jah.- válaszolta a lány.- Hallottam össze haverkodtál apámmal...
- Hát, miután elájultál behívott a házatokba és ott váltottunk egy-két szót...- válaszolta a fiú elgondolkozva.
- Talán jobb lett volna ha megöl...
- Miért is?- vonta kérdőre a lányt.
- Mert csak!- válaszolta a lány enyhén felemelt hanggal.
- Így nem mehetsz el!- mondta, és bement a terembe, egy Nyan-cat-es pólót vett ki a táskájából és oda nyújtotta a fiúnak. Sousuke csak nézett értetlenül mig mellette Aidou megszakadt a röhögésben.
- Köszönöm!- nyögte ki és sarkon fordult.
Sousuke a fiú mosdóba ment, úgy vélte, hogy még sem járhat ilyen átázott pólóban ezért felvette a Sasame álltal hugott felsőt ami csodák csodájákra elég nagy volt ahoz, hogy beleférjen.
Amikor éppen a mosdóból lépett ki Nobuko-val találta magát szemben.
- Látom jobban vagy.- mondta a fiú.
- Jah.- válaszolta a lány.- Hallottam össze haverkodtál apámmal...
- Hát, miután elájultál behívott a házatokba és ott váltottunk egy-két szót...- válaszolta a fiú elgondolkozva.
- Talán jobb lett volna ha megöl...
- Miért is?- vonta kérdőre a lányt.
- Mert csak!- válaszolta a lány enyhén felemelt hanggal.
- Nem értem, hogy most mi a problémád.
- Semmi! Mindegy is!- mondta a lány majd megfordult, ekkor látta, hogy Rei állt közvetlen mögötte. Nobuko csak megcsóválta a fejét majd balkezével arrébb lökte a fiút az útból és elment a lépcsők irányába.
- Ennek mi baja?- kérdezte Rei Sousuke-t.
- Ha én azt tudnám...- válaszolt a fiú.
- Hallottam az előbbi beszélgetést. Még is mi történt köztettek?
- Csak annyi, hogy haza kisértem, majd elájult és az apja behívott a házukba és beszélgettünk ennyi!
- Ohh. Értem...- mondta Rei és fogta belökte Sousuke-t a mosdóba és rá zárta az ajtót szemrebbenés nélkül. Sousuke minden erejével azon volt, hogy kitörjön de mint a szertár ajtóval ezzel sem boldogult.
nem telt sok idő és Sousuke dörömbölését Hikaru hallotta meg aki kiengedte a fiút.
- Miért van olyan érzésem, hogy mintha már láttalak volna ilyen helyzetben?- mondta nevetve a lány.
- Nincs most erre időm!- vágta rá a fiú, és elrohent az osztályterem irányába, hogy megkeresse Rei-t.
Meg is találta a teremben ült és éppen Aidou-val beszélt.
- Gyere ki egy kicsit!- szólította fel Reit.
- Ki? Én?- azzal Rei felállt és kiment a teremből.
A folyosón nagy volt a csend sehol egy lélek. a csendet az zavarta meg, hogy Sousuke behúzott Rei-nek egyet, mire a megütött fiú megfogta Sousuke pólóját és éppen a földre akarta teríteni mikor hirtelen megjelent nobuko a nagy semmiből és megfogta Rei kezét, azt amelyik a fiút tartotta fogságban, majd nyugott hangjánn így szólt:
- Elég legyen.
Ekkor Rei elengedte Sousuke felsőjét majd bement a terembe.
- ez mi akart lenni?!- kérdezte Nobuko a fiút.
- Semmi?- válaszolta a fiú.
- A semmi miatt kellett megütnöd?- emelte fel a hangját a lány és barna szemeivel Sousuke szemeibe bámult. A fiú csak állt és nem mondott semmit a lánynak.Nobuko megunta a fiú válaszára való várakozást majd megfordult és bement a terembe, hogy megnézze Rei-t.
Sousuke fogta magát és lement az udvarra, mert látta, hogy nincs kint senki aki zavarhatná, és talán a friss levegőn rendbe tudja szedni a gondolatait. Ahogy ott ült a percek lassan múltak el, mintha megállt volna körülötte az idő. Gondolataiban pedig azon volt, hogy kitalálja, hogy mi van Rei-vel és Nobu-val olyan furcsán viselkedtek vele. Sousuke feje már megfájdult az értelmetlen gondolatoktól majd hátra dölt és inkább a felette elsuhanó felhöket nézte.
Egyszer csak azon kapta magát, hogy Sasame lefeküdt mellé a földre és elkezdtek beszélgetni:
- Hali!- köszönt a lány.
- Szia! Na mi van?- kérdezte a fiú.
- Semmi különös, de én akartam kérdezni ezt tőled!
Sousuke mosolygott majd igy szólt:
- Itt sincs, csak olyan kényelmez ezen a betonon heverészni.
- Szerintem nem is olyan kényelmes.- mondta a lány és felült. ezt látván Sousuke is feltápászkodott a főldröl.
- Kinek mi a kényelmes...- mondta.
Ekkor ajtó csapódást hallottak, majd a kijáratfelé néztek, látták, hogy Aidou tart feléjük.
- Miért kellett megütni Rei-t?- kérdezte dühösen de Sousuke nem felelt.
- És mégis mit keresel itt a csajommal?
- Én jöttem ki hozzá!- próbálta védeni Sasame a fiút.
- Miért jöttél ki hozzá? Megakarsz csalni?- kérdezte mérgesen Aidou.
- Dehogy akarlak!- vágta rá a lány.
- Akkor meg miért vagy vele? És miért adtad oda neki a pólód?- ekkor Aidou megfordult és elment. Sasame pedig futott utána, amikor az ajtóhoz értek össze futottak Hikaru-val és Nobuko-val de nem foglalkoztak velük.
A két lány sousuke-hez rohant.
- Ezért kellett ki rángatnod?- vonta kérdőre Nobu Hikaru-t.
- Azt hittem nagyobb balhé lesz!- válaszolt Hikaru.
Nobuko mérgesen tekergette a fejét.
- Gyere menjünk vissza Rei-hez!- mondta Hikaru.
- Nem megyek! De ha te akarsz menjél csak!- vágta rá Nobuko.
- Oké, akkor kettesben hagylak titeket na csá!- és nevetve elment.
Nobuko leült Sousuke mellé a földre. A fiú csak maga elé bámult, Nobu nem értette, hogy most mit kéne neki tennie, hogy jobb színben lássa a fiút. Egy darabig csak ült mellette de a fiú nem szólt hozzá, majd a lány megunta a várakozást és elkezdte lökdösni a fiút. Ezt már Sousuke sem bírta szótlanul hagyni. Megfogta a lánynak azt a kezét amelyikkel lökdöste és megrántotta magafelé, a lány sikeresen megfejelte a fiú vállát ami a fiúnak jobban fájt mint neki.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva Sousuke- Megfeledkeztem a kezedről...
- Nincs semmibaj.- mondta mosolyogva a lány.- Különbönben is az a másik kezem.
- Akkor örülök, hogy nem okoztam fájdalmat.
- Ugyan már, ez semmi! De hamár vége van a tanításnak, és hamár apám meghívott elkísérlek a táborba.
Mit szólsz?- nézett a fiúra érdeklödően.
- Rendben!- ekkor Sousuke felállt.- Indulhatunk!
- Semmi! Mindegy is!- mondta a lány majd megfordult, ekkor látta, hogy Rei állt közvetlen mögötte. Nobuko csak megcsóválta a fejét majd balkezével arrébb lökte a fiút az útból és elment a lépcsők irányába.
- Ennek mi baja?- kérdezte Rei Sousuke-t.
- Ha én azt tudnám...- válaszolt a fiú.
- Hallottam az előbbi beszélgetést. Még is mi történt köztettek?
- Csak annyi, hogy haza kisértem, majd elájult és az apja behívott a házukba és beszélgettünk ennyi!
- Ohh. Értem...- mondta Rei és fogta belökte Sousuke-t a mosdóba és rá zárta az ajtót szemrebbenés nélkül. Sousuke minden erejével azon volt, hogy kitörjön de mint a szertár ajtóval ezzel sem boldogult.
nem telt sok idő és Sousuke dörömbölését Hikaru hallotta meg aki kiengedte a fiút.
- Miért van olyan érzésem, hogy mintha már láttalak volna ilyen helyzetben?- mondta nevetve a lány.
- Nincs most erre időm!- vágta rá a fiú, és elrohent az osztályterem irányába, hogy megkeresse Rei-t.
Meg is találta a teremben ült és éppen Aidou-val beszélt.
- Gyere ki egy kicsit!- szólította fel Reit.
- Ki? Én?- azzal Rei felállt és kiment a teremből.
A folyosón nagy volt a csend sehol egy lélek. a csendet az zavarta meg, hogy Sousuke behúzott Rei-nek egyet, mire a megütött fiú megfogta Sousuke pólóját és éppen a földre akarta teríteni mikor hirtelen megjelent nobuko a nagy semmiből és megfogta Rei kezét, azt amelyik a fiút tartotta fogságban, majd nyugott hangjánn így szólt:
- Elég legyen.
Ekkor Rei elengedte Sousuke felsőjét majd bement a terembe.
- ez mi akart lenni?!- kérdezte Nobuko a fiút.
- Semmi?- válaszolta a fiú.
- A semmi miatt kellett megütnöd?- emelte fel a hangját a lány és barna szemeivel Sousuke szemeibe bámult. A fiú csak állt és nem mondott semmit a lánynak.Nobuko megunta a fiú válaszára való várakozást majd megfordult és bement a terembe, hogy megnézze Rei-t.
Sousuke fogta magát és lement az udvarra, mert látta, hogy nincs kint senki aki zavarhatná, és talán a friss levegőn rendbe tudja szedni a gondolatait. Ahogy ott ült a percek lassan múltak el, mintha megállt volna körülötte az idő. Gondolataiban pedig azon volt, hogy kitalálja, hogy mi van Rei-vel és Nobu-val olyan furcsán viselkedtek vele. Sousuke feje már megfájdult az értelmetlen gondolatoktól majd hátra dölt és inkább a felette elsuhanó felhöket nézte.
Egyszer csak azon kapta magát, hogy Sasame lefeküdt mellé a földre és elkezdtek beszélgetni:
- Hali!- köszönt a lány.
- Szia! Na mi van?- kérdezte a fiú.
- Semmi különös, de én akartam kérdezni ezt tőled!
Sousuke mosolygott majd igy szólt:
- Itt sincs, csak olyan kényelmez ezen a betonon heverészni.
- Szerintem nem is olyan kényelmes.- mondta a lány és felült. ezt látván Sousuke is feltápászkodott a főldröl.
- Kinek mi a kényelmes...- mondta.
Ekkor ajtó csapódást hallottak, majd a kijáratfelé néztek, látták, hogy Aidou tart feléjük.
- Miért kellett megütni Rei-t?- kérdezte dühösen de Sousuke nem felelt.
- És mégis mit keresel itt a csajommal?
- Én jöttem ki hozzá!- próbálta védeni Sasame a fiút.
- Miért jöttél ki hozzá? Megakarsz csalni?- kérdezte mérgesen Aidou.
- Dehogy akarlak!- vágta rá a lány.
- Akkor meg miért vagy vele? És miért adtad oda neki a pólód?- ekkor Aidou megfordult és elment. Sasame pedig futott utána, amikor az ajtóhoz értek össze futottak Hikaru-val és Nobuko-val de nem foglalkoztak velük.
A két lány sousuke-hez rohant.
- Ezért kellett ki rángatnod?- vonta kérdőre Nobu Hikaru-t.
- Azt hittem nagyobb balhé lesz!- válaszolt Hikaru.
Nobuko mérgesen tekergette a fejét.
- Gyere menjünk vissza Rei-hez!- mondta Hikaru.
- Nem megyek! De ha te akarsz menjél csak!- vágta rá Nobuko.
- Oké, akkor kettesben hagylak titeket na csá!- és nevetve elment.
Nobuko leült Sousuke mellé a földre. A fiú csak maga elé bámult, Nobu nem értette, hogy most mit kéne neki tennie, hogy jobb színben lássa a fiút. Egy darabig csak ült mellette de a fiú nem szólt hozzá, majd a lány megunta a várakozást és elkezdte lökdösni a fiút. Ezt már Sousuke sem bírta szótlanul hagyni. Megfogta a lánynak azt a kezét amelyikkel lökdöste és megrántotta magafelé, a lány sikeresen megfejelte a fiú vállát ami a fiúnak jobban fájt mint neki.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva Sousuke- Megfeledkeztem a kezedről...
- Nincs semmibaj.- mondta mosolyogva a lány.- Különbönben is az a másik kezem.
- Akkor örülök, hogy nem okoztam fájdalmat.
- Ugyan már, ez semmi! De hamár vége van a tanításnak, és hamár apám meghívott elkísérlek a táborba.
Mit szólsz?- nézett a fiúra érdeklödően.
- Rendben!- ekkor Sousuke felállt.- Indulhatunk!
